5. A közúti közlekedés veszélyhelyzetei és elhárításuk

5.1. A veszélyhelyzet fogalma és okai

A motoros szempontjából veszélyhelyzetnek tekinthetjük azokat a közlekedési szituációkat, amelyeket külső vagy belső okok miatt nem képes biztonságosan megoldani a baleset elkerülése érdekében. Minél kevésbé képes uralni a helyzetet, az annál veszélyesebb.
Észre kell vennünk, hogy egy közlekedési helyzet veszélyessége mindig attól függ, hogy azt az adott esetben kinek kell megoldania. PI. veszélyes egy megjelöletlen, kivilágítatlan munkagödör annak, aki nem tud róla, de nem jelent veszélyt annak, aki tud róla és kikerüli. A veszély viszonylagossága az egyes emberek közötti tudáskülönbségből adódik. Ugyanabban a közlekedési helyzetben sokkal nagyobb veszély fenyegeti a kezdő vezetőt, mint a már gyakorlattal rendelkezőt. A veszélyhelyzetek okait az egyén szempontjából két nagy csoportra oszthatjuk:

Külső okok:

• a jármű műszaki meghibásodása,
• az út és a létesítmények hibája,
• a másik jármű (járművezető) okozta veszélyek,
• a gyalogosok okozta veszélyek,
• egyéb okok (időjárás, villámcsapás stb.).

Belső okok:

• kevés vagy nem megfelelő információ,
• nem rendelkezik a vonatkozó ismeretekkel (nem tudja, mit tegyen),
• hibás gondolatmenet, téves döntés,
• gyakorlatlanság,
• fizikai gátlás (sérülés, egyéb),
• pszichikai befolyások, gátlások (érzelmek, alkohol, hozzáállás).

Ha a felsorolt okok gyakoriságát vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a járművezetők okozzák a legtöbb veszélyt és balesetet. Nyilvánvalóan minél több ok "működik" egyszerre, annál nehezebb uralni a helyzetet, tehát annál nagyobb a veszély. Ugyanakkor léteznek olyan okok, amelyek csak bizonyos körülmények között válnak veszélyhordozóvá. Szinte minden balesetet több ok együttesen idéz elő.

Szabályszegés - veszélyhelyzet - baleset
A közlekedési szabályok megszegése veszélyhelyzetet okozhat, abból pedig könnyen baleset lehet. Ezt a logikai összefüggést a 3-68. ábra szemlélteti. Ha ezt az általánosan érvényes logikai kapcsolatot részletesen megvizsgáljuk, az egyén szempontjából a következőket állapíthatjuk meg:

• Minden baleset veszélyhelyzetből jön létre, de nem minden veszélyhelyzet végződik balesettel.
• Ha szabályosan közlekedünk, akkor is érhet bennünket baleset és kerülhetünk veszélyhelyzetbe. Életveszélyesen téves az az elképzelés, hogy a közlekedési szabályok betartása önmagában megvéd a balesettől.
• Nem minden szabályszegés jár együtt veszélyhelyzettel, ill. nem minden szabálysértésből következik be baleset.

És itt álljunk meg egy pillanatra! Sajnos hajlamosak vagyunk arra, hogy a számunkra látszólag értelmetlen korlátozásokat önmagunkban felülvizsgáljuk, kétségbe vonjuk komolyságukat. Eleinte csak akkor szegjük meg a szabályokat, amikor az veszélytelen, és a "józan ész úgy diktálja", később azonban már szokásunkká válhat, és mivel a veszélyes és a veszélytelen helyzetek közé éles határvonalat vonni nem lehet, előbb-utóbb veszélybe, balesetbe keveredünk. Ez a magatartás életveszélyes, és rombolja a közlekedési morált.
Ugyanakkor a veszély elhárítására és a baleset megelőzésére minden lehetségest meg kell tennünk, még a szabályok megszegése árán is. Például az úttesten féktávolságon belül elénk ugró állatot a záróvonal átlépése árán is próbáljuk meg kikerülni.

5.2. A veszély felismerése

Mint láthattuk, a veszélyhelyzetek létrejöttének külső és belső okai lehetnek. A veszélyhelyzet észlelése, és az annak alapján való előrelátás jelenti a veszély felismerését.
A járművezető közlekedési érzéke segít a helyzet mielőbbi felfogásában. A közlekedési logika törvényei szerint és a közlekedési fantázia segítségével kell számolnunk azaz, hogy feltehetőleg miként fog alakulni a helyzet. Így aztán gyorsan és világos fejjel dönthetünk, hogy mi a leghelyesebb magatartás, mit tegyünk és miben engedjünk, hogyan lehet a kézenfekvő veszélyt biztonságosan elhárítani.

A közlekedési helyzetek a biztonság szempontjából három csoportba sorolhatók:

• teljesen ártalmatlanok (ahol semmi sem történik);
• teljesen ártalmatlannak tűnő, de mégsem az (ahol leselkedő veszély van);
• határozottan veszélyes.

Az első és a harmadik eset felismerése nem jelent nehézséget. Számunkra a második eset az izgalmas, mivel ilyenkor vagyunk a veszély előterében. A szituáció teljesen biztonságosnak látszik, de kellő gyakorlat után valahogy mégis úgy érezzük, hogy "valami lóg a levegőben".
Hogy a kérdést közelebbről megvilágítsuk, leírunk egy gyakorlati esetet: 100 m-rel előttünk halad két kisiskolás, úgy hét-nyolc évesek, meglehetősen közel a gyalogjáró külső széléhez, abban az irányban, amelyben vezetünk. A biztonsággal még semmi baj, de a veszély lehetősége már benne rejlik az adott helyzetben. Előfordulhat, hogy a gyerekek lökdösődnek, és az egyik a másikat az úttestre löki, ami viszont már határozottan veszélyes helyzet.
Veszélyhelyzetben vészfékezésre kényszerülni és kétes helyzetekben egyáltalán a fékezéssel megelégedni a fantázia teljes hiányára vall.
Ha adott közlekedési helyzetekben csak valamivel lassabban vagy valamivel gyorsabban vezetünk, és egyidejűleg egy kissé áthelyezzük a nyomvonalat, többnyire megtakaríthatjuk a mindig megfontolandó szükségmanővereket, a csikorgó fékezést, a hirtelen kanyarodást. Mindkettő szükségtelen, ha meghatározott helyzetekben tudatosan vezetünk, ezáltal kellő időben manőverkészek vagyunk.
A biztonságos közlekedéshez információk kellenek. Ha a szükséges információk nem jutnak el a vezetőhöz, információszegény vezetésről beszélünk. Mivel a legtöbb információt a látás révén kapjuk, a biztonságos közlekedésben nagy szerepe van a helyes közlekedési látás kifejlesztésének.
A helyes közlekedési látás feltétele: a nézés, a figyelés és a mozg(at)ás térbeli és időbeli szétválasztása.

Ez a szétválasztás azt jelenti, hogy

• ne kelljen addig nézni valamit, amíg azonosítani tudjuk, hanem elegendő legyen egy rápillantás, majd a képet utólag értékeljük;
• tudjunk másra is figyelni, vagyis használjuk a perifériás látást is;
• tudjunk úgy mozgást vezérelni, hogy a befutandó pályát előzőleg nézzük végig (mozgásprogram);
• tudjunk úgy mozgást vezérelni, hogy nem a mozgásra figyelünk (automatizmus).

Bizonyos helyzetekben szándékosan kell irányítanunk a tekintetünket a következők szerint:

• szabad (nyílt) útszakaszon minél messzebbre nézzünk, mert így könnyebb az irány-, ill. a nyomtartás;
• ne bámuljunk meg semmit;
• kanyarban haladva a mozgásprogram létrehozására jelöljük ki szemünkkel a követendő nyomot;
• szűk helyen, veszélyhelyzetben vegyük észre a veszélyt, de szemünk ne tapadjon rá, hanem keressük a kiutat;
• gyűjtsük a kisegítő információkat.

A vezetőnek meg kell különböztetnie a közlekedés szempontjából fontosat a mellékestől.
A kezdő vezetők - a közlekedési helyzetet tekintve - információszegényen vezetnek, ami növeli a veszélyhelyzet kialakulásának lehetőségét, ugyanakkor információs túlterhelés alatt is vannak, hiszen még minden új számukra, tehát sok mindenre kell figyelniük.

5.3. A veszély elhárítása

A veszély elhárítása - a veszélyhelyzettől függően - három csoportba sorolható:

• megelőzés,
• menekülés,
• a kisebbik rossz választása.

Nézzük ezeket egy kicsit részletesebben:
A megelőzés alapja a veszély csírájában való felismerése, és az ennek megfelelő cselekvés, amellyel megszüntetjük vagy elkerüljük a veszélyeket.

A megelőzést segíti a következő taktikai ajánlások figyelembevétele:

• Ne menjünk mások közelébe!
• Tartsunk megfelelő követési és oldaltávolságot, ezzel sok boGS7úságtól s7abadulunk meg.
• Minél rövidebb legyen az az idő, amelyet elkerülhetetlenül a másik jármű közelében kell töltenünk! Gázelvétellel vagy gázadással fokozatosan távolodjunk el a többi járműtől!
• Lendülettel, nagy sebességkülönbséggel előzzünk!
• Lehetőleg egyedül manőverezzünk! Manőverezésünk közben járművünk sebességét vagy irányát, vagy mindkettőt egyszerre változtatjuk, miközben csökken a biztonság. A szóló manőver - amikor senki sincs közelünkben az úttesten - biztonságosabb, mint a partnermanőver.
• Mindig célérthetően mozogjunk! Ha megfelelő mozgásteret nyújtó, biztonságos távolságra akarjuk tartani magunktól a közlekedés többi résztvevőjét, akkor mindig tájékozottnak kell lennünk a szándékuk felől, a magunkét pedig félreérthetetlenül tudtukra kell adnunk. Váratlanul ne változtassuk járművünk irányát, sebességét!
• Legyünk türelmesek, soha ne leckéztessünk! Akkor se forduljunk haraggal vezetőtársunk felé, ha erőszakos vagy szabálytalan! A harag rossz tanácsadó!
• Ne legyünk feleslegesen mások útjában! Lehetőleg mindig az úttest jobb szélén, párhuzamos közlekedésben a választott forgalmi sáv közepén haladjunk! Ne tartsunk fel másokat indokolatlanul!
• Gondoljunk arra, hogy mások is észrevegyenek bennünket! Ügyeljünk arra, hogy mindig jól lássunk, és mások is jól lássanak bennünket!
• Veszélyes helyeken (helyzetekben) mindig tudatosan vezessünk! Iskoláknál, autóbusz-megállóknál, kereszteződésekben stb. félelem nélkül, tudatosan vezessünk!
• Lehetőleg kerüljük a tömeget! Indulás előtt tervezzük meg útvonalunkat!

A menekülés kitörés a kialakult veszélyhelyzetből. Amikor már a közvetlen veszély nyilvánvalóvá vált, és a megelőzés nem történt meg, vagy nem járt sikerrel, akkor meg kell próbálkoznunk a meneküléssel. A menekülés átmenet az elkerülés és a kisebbik rossz választása között. Legfőbb jellemzője, hogy a fizikai lehetőségek (megcsúszás, gyorsulás) és az emberi képességek (erőkifejtés, gyorsaság) határait súrolja, és kimenetele bizonytalan. Jól tükrözi ezt a vezető viselkedése: behúzza a nyakát, eltorzul az arca, görcsösek a mozdulatai, esetleg becsukja a szemét.

A menekülést elősegítő taktikai ajánlás:

• Mindig legyen tartalékunk! Ez azt jelenti, hogy képezzünk tartalékot időben, térben, sebességben stb., hogy ha menekülésre kerül sor, "legyen mihez nyúlni"
• A kisebbik rossz választása az egyetlen megoldás, ha már a "baj" elkerülhetetlen. Ha nem volt hatásos a megelőzés, nem sikerült a vészkijáraton elmenekülni, tehát a baleset elkerülhetetlen, igyekezzünk a lehetséges több rossz közül a kisebbet választani.

Figyelem! A gyanútlan közlekedési partnereket veszélybe sodorni, a mi kétes helyzetünkből másokat károsítva kimenekülni, nem fér össze a közlekedési morállal! A kisebbik rosszat a nagyobb közösség szempontjából kell értelmezni! Az értékítéletnél első az emberélet, és csak azután az anyagiak!

5.4. Jellegzetes veszélyes szituációk, különleges veszélyhelyzetek és elhárításuk

Kezdő vezetőknél a veszély felismerését elősegítő közlekedési érzék és a veszély elhárítását segítő, jármű feletti uralom még nem alakulhatott ki. Hogy bizonyos fokú elméleti felkészültségünk legyen, veszélyeztetettségünk csökkentése érdekében nézzünk néhány jellegzetes veszélyes szituációt, és ismerjük meg a lehetséges védekezési módokat!
A bekövetkező balesetek döntő többsége a kevés vagy a nem megfelelő információra vezethető vissza.
Ha nagytestű jármű - pl. egy tehergépkocsi - takarásában közelítünk meg egy útkereszteződést, a szembejövő jármű vezetője nem észlelhet bennünket, ugyanakkor mi sem láthatjuk őt. Ez a szituáció gyakran balesethez vezethet. Ilyenkor igyekezzünk vagy lemaradni, vagy a tehergépkocsit megelőzve megközelíteni az útkereszteződést.
A tehergépkocsi közelében tartózkodás veszélyét növeli az a tény is, hogy a tehergépkocsi vezetője nem láthatja a közvetlenül mellette 13-70, ábra), valamint a közvetlenül előtte haladó motorost (3-71. abra). Ugyanakkor a tehergépkocsi takarásában közlekedő motoros szabad kilátása túlzottan korlátozott, emiatt értékes információkat veszít (3-72. ábra).
A megállóhelyen álló autóbuszt fokozott óvatossággal közelítsük meg, mivel mindig számítanunk kell az autóbusz előtt áthaladó gyalogosokra (3-73. ábra)! Az úttesten levő és a kilátást akadályozó nagyobb terjedelmű tárgyakat a lehetőséghez képest nagy oldaltávolság tartásával kerüljük ki, mivel takarásában gyalogos tartózkodhat!
A motoros számára legnagyobb veszélyt a csúszós úttest jelenti. Tipikus városi veszély az olajfolt. A közlekedési lámpák előtt, a buszmegállók környékén kell számítani rá.
Hasonlóan csúszik és veszélyes nedves időben a csatornafedél is (3-74. ábra). A rajta megcsúszó motorkerékpárt megtartani, megfogni nagyon nehéz, szinte lehetetlen. A megoldás: időben kell lassítani, és kikerülni a veszélyes helyet.
Előfordul, hogy a motor kereke az úttestnél néhány centiméterrel alacsonyabb útpadkára fut. Ilyenkor gázelvétellel hagyjuk lelassulni a járművünket, és csak kisebb sebességnél térjünk vissza az úttestre.
A hidak acél dilatációs szerkezete és a villamos sín, különösen esős időben, nagyon csúszik (3-75. ábra). Az öreg, elhanyagolt pályaszakasz megdobja a gépkocsit is. Ezért a villamospályát, a vasúti síneket minél meredekebb szögben keresztezzük, és lassan, óvatosan hajtsunk rá (3-76. ábra)
A mezőgazdasági területek mellett a sárfelhordás, különösen esős időben okozhat kellemetlen meglepetéseket (3-77. ábra).
A régi nagykockaköves utak, útburkolati jelek különösen esős időben csúszósak, de az épülő utak burkolatának szintkülönbsége és laza szerkezete is balesetveszélyes (3-78. - 3-81. ábrák).
Veszélyhelyzetben - egy hirtelen felbukkanó akadály esetén gyakran felmerül a kérdés: fékezzünk vagy próbáljuk kikerülni az akadályt?

A döntésnél mérlegeljük, hogy:

• milyen a sebességük;
• milyen a kikerülendő akadály;
• milyen a környezet;
• van-e "menekülési út"?

A kikerülési nyom megtervezésekor vegyük figyelembe, hogy a motorkerékpár bedöntéséhez először ellenkormányzás szükséges, ugyanakkor a kikerülési út általában kisebb, mint a fékút (3-82. ábra).
A váratlanul bekövetkező műszaki meghibásodás megváltoztatja a jármű Viselkedését, irányíthatóságát. A ,,defektes" kerék iránytartása romlik, az ilyen kereket tilos fékezni.
A motorkerékpárnak két, egymástól függetlenül működtethető fékszerkezete van. Az egyik fék meghibásodása esetén (pl. bovdenszakadás) a másik kerék még fékezhető marad. Figyeljünk arra, hogy ha csak az egyik kereket fékezzük, a fékút jelentősen megnövekszik.
Veszélyhelyzetekről, elkerülhető baleseti szituációkról még sokat beszélhetnénk, ezek csokorba gyűjtése - az alapok elsajátítása után - már a gyakorlat feladata lesz.

5.5. Balesetek és tanulságaik

A közúti balesetek - a baleset kimenetele szerint - a következők szerint csoportosíthatók:

• útelhagyás, út menti tárgynak ütközés;
• elcsúszás, borulás;
• járművek összeütközése;
• gyalogos elütése;
• egyéb (állat elütése stb.)

A napi hírekben hallott közlekedési baleseteket elemezve megállapíthatók a balesetet előidéző okok és a baleset következményei. Az adott közlekedési szituációba belegondolva, mindig keressük meg a baleset elkerülhetőségének lehetőségét. Ez a gondolati tréning is segíthet bennünket a balesetmentes közlekedésre való felkészülésben.

6. A gazdaságos üzemeltetés

A kőolajipari termékek optimális felhasználása az egész világon fontos szemponttá vált. Az energiahordozók magas beszerzési ára megköveteli, hogy járművünket a lehető leggazdaságosabban üzemeltessük.

A tüzelőanyag-fogyasztást befolyásoló tényezőket három csoportba oszthatjuk:

• műszaki tényezők,
• külső tényezők,
• vezetéstechnika.

A gazdaságos üzemeltetés alapfeltétele járművünk kifogástalan műszaki állapota.
A motor élettartamának vége felé csökken a kompresszió: ezzel együtt csökken a motor teljesítménye, hatásfoka. Az elhasználódott, "kopott" motor csak tüzelőanyag-többlettel üzemeltethető.
A gyújtóberendezés és a karburátor kifogástalan állapota és beszabályozása nagymértékben meghatározza a motor gazdaságos üzemeltetését.
Attól függően, hogy milyen utakon közlekedünk, a levegőszűrő elszennyeződésének mértéke változik, és az elszennyeződött levegőszűrő a tüzelőanyag-fogyasztásra is kedvezőtlen hatással van.
Ha túl kicsi a nyomás a gumiabroncsokban, nemcsak a gumik élettartama csökken, hanem a tüzelőanyag-fogyasztás is megnövekszik a nagyobb gördülési ellenállás miatt. Általában elmondhatjuk, hogy csak kifogástalan műszaki állapotban levő járművet lehet gazdaságosan üzemeltetni.
A tüzelőanyag-fogyasztást befolyásoló
külső tényezők közül a levegő-ellenállás befolyásolja a legnagyobb mértékben a fogyasztást. A sebesség növekedésével a befektetett energia mind nagyobb része a levegő-ellenállás legyőzéséhez szükséges. Ezért a sebesség növekedésével a motorkerékpár tüzelőanyag-fogyasztása rohamos mértékben növekszik (s-aga. ábra).
Fontos tehát a józan ész diktálta haladási sebesség megválasztása, amellyel még biztonságosan és elég gyorsan, ugyanakkor kis fogyasztással juthatunk el úti célunkhoz.
A tüzelőanyag-fogyasztást egyéb külső tényezők is befolyásolják, pl. a jármű terhelése, az időjárási viszonyok, az útburkolat, a forgalmi viszonyok stb.
A műszaki és a külső tényezőkön kívül a járművet vezető ember tevékenysége befolyásolja a legnagyobb mértékben a fogyasztást.
A gazdaságos üzemeltetés már a motor indításakor kezdődik. Hidegindításkor teljesen elfordított szivatóval indítsunk, majd induljunk el és fokozatosan visszaállított szivatóval - kímélő üzemben, kerülve a motor nagy fordulatszámon való járatását - járassuk "melegre" a motort.
A gyorsítás és a fékezés tulajdonképpen energiafelhalmozás és energiafelemésztés. Az indokolatlan fékezés és az azt követő gyorsítás tüzelőanyag-túlfogyasztással jár.
Indulás után intenzív gyorsítással a lehető legrövidebb idő alatt érjük el az utazósebességet és a lehető legnagyobb sebességfokozatot.
A motor túráztatása és felesleges járatása is tetemes tüzelőanyag-túlfogyasztással jár. Ezért szabad jelzésre várva ne túráztassuk a motort, hosszabb időtartamú várakozás esetén pedig állítsuk le.

7. Forgalmi vizsga

Ha a forgalmi képzés feladatait elsajátította, és a kötelezően előírt vezetési gyakorlatot járművezetéssel töltötte, következhet a forgalmi vizsga.
A forgalmi vizsga során számot ad arról, hogy ura-e járművének (a technikai kezelésben eljutott-e a készség szintjére), gyakorlottsága, helyzetfelismerése, közlekedési látása, manőverezési képessége megfelel-e a biztonságos közlekedés követelményeinek.
A vizsgán a vizsgabiztos változatos forgalmi körülmények között ellenőrzi a vizsgázó jármű feletti uralmát, járművezetői teljesítményét.
A forgalmi vizsga során a vizsgabiztos a kísérő gépkocsi jobb első ülésén helyet foglalva figyeli a gépkocsi előtt haladó, legfeljebb két motoros vizsgázót.
A vizsgázók irányítása rádióberendezéssel történik. Ha a vizsga során a vizsgabiztosi követő gépkocsitól forgalmi okok miatt túlságosan eltávolodna a vizsgázó, köteles félreállni, és a követő gépkocsit bevárni.

7.1. Feladatok az "A1", "A kort." és az "A" kategóriás vizsgán

1. Haladjon lakott területen kívül
(lehetőség szerint autóúton, autópályán is).

2. Lakott területen belű!

• haladjon főútvonalon;
• haladjon védett útvonalon;
• haladjon mellékútvonalon;
• haladjon párhuzamos közlekedésre alkalmas úttesten, ahol
• a forgalmi sávokat útburkolati jelekkel megjelölték;
• a forgalmi sávokat nem jelölték meg;
• haladjon egyirányú forgalmú úton;
• haladjon villamosvágánnyal ellátott úttesten, vasúti átjáróban (lehetőség szerint);
• haladjon útkereszteződésekben, ahol
• a forgalmat fényjelző készülékkel irányítják;
• az elsőbbséget jelzőtáblák szabályozzák;
• az elsőbbséget közúti jelzések nem szabályozzák;
• kanyarodjon főútvonalra és arról jobbra, balra;
• kanyarodjon védett útvonalra és arról jobbra, balra;
• kanyarodjon egyirányú forgalmú útról jobbra, balra;
• álljon meg meghatározott helyen az úttest szélén, a77al párhuzamosan és induljon el;
• lehetőség szerint végezzen a forgalomban megfordulási, parkolási feladato(ka)t.

7.2. Feladatok a segédmotoros kerékpáros vizsgán

• Haladjon főútvonalon;
• haladjon védett útvonalon;
• haladjon mellékútvonalon;
• haladjon útkereszteződésekben, ahol
• a forgalmat fényjelző készülékkel irányítják;
• az elsőbbséget jelzőtáblák szabályozzák;
• az elsőbbséget közúti jelzések nem szabályozzák;
• kanyarodjon főútvonalra és arról jobbra, balra;
• kanyarodjon védett útvonalra és arról jobbra, balra;
• kanyarodjon egyirányú forgalmú útról jobbra, balra;
• álljon meghatározott helyen az úttest szélén, azzaz párhuzamosan és induljon el.

A sikeres vizsgázó a vizsgaigazolás birtokában a helyi önkormányzat okmányirodájában igényelheti és kapja meg vezetői engedélyét.