3. A jármű vezetése

3.1. Elindulás előtti teendők

A motorozás a fiatalok sportja, szórakozása, de a motorkerékpár nagyon sok esetben nélkülözhetetlen közlekedési eszköz is. A motoros minden esetben ki van téve az időjárás, a környezet közvetlen hatásának. Legyen bár a legnagyobb kánikula, szélcsend, a motoros mindig szélben utazik. A sétáló embernek valóban nem mozog a levegő, de a motorosra szélcsendben is olyan sebességű szél hat, amilyen sebességgel halad a járművel, ugyanakkor a motoros mögött képződő légörvény legalább annyi veszélyt jelent, mint a szemből érkező szél. Ha nagy sebességgel órákon át motorozik, akkor veszély fenyegeti egészségét, ha nem óvja kellően magát.
A motoros a legnagyobb kánikulában is mindig védje mellét, torkát, hátát - öltözzön praktikusan. Az időjárás sem mindig kedvező a motorozáshoz, a legkellemesebb nyári időjárás is megváltozhat, a jól indult nyári kirándulást is szétverheti zápor. A feladatok sokszor megkövetelik, hogy hidegben, esőben, ködben, csúszós úton is használjuk a járművet. Mit tehet ilyenkor?
Az egyébként egészséges ember, ha a célnak megfelelően öltözködik, nem lesz beteg a motorozástól. Öltözködjön mindig az időjárásnak megfelelően, kényelmes, a vezetést nem akadályozó ruhába. Természetesen másként kell öltözködni, ha a városban közlekedik, rövid távon, és másként, ha hosszabb kirándulásra, utazásra megy. Súlyosan vét egészsége ellen az, aki ingujjban száguld az országúton.
Befolyásolja az öltözködést a motor kiegészítő felszerelése, "komfortja" esőben, hosszabb úton nagy segítséget jelenthet a lábvédő és a kormányra szerelt huzatmentes szélvédő.
A motorosruha kiválasztásakor elsőrendű szempont a szoros zárás csuklónál, nyaknál és derékban. Nem ér semmit a legszebb, legjobb anyagból készült divatos védőruha sem, ha nem véd.
A korszerű motoros öltözékben a sérülés veszélyét csökkentő betétek, protektorok találhatók, pl. könyök-, térd-, vesevédő.

A védőruha anyaga legyen vízhatlan, szabása
testhezálló. Gombolását úgy kell kialakítani, hogy a szél vagy eső ne hatolhasson a ruha alá. A túl bő ruha azért nem jó, mert nagy sebességnél a szél a
gallérnál behatol a ruhába, a motoros hátánál öblös vitorla képződik. A lobogó kabát egészségtelen, és jelentős a légellenállása. A gallér felgombolt állapotban kövesse a motoros nyakvonalát, mert a szélben az eső utat talál a ruha alá, hamarosan jelentkezik a meghűlés is. A motoros ruházatát, felszerelését a 3-34. ábra szemlélteti.
A bö nadrágszár beleakadhat a lábtartóba, így balesetet okozhat (3-35. ábra).
A hűvös idő beálltával a ruházat legyen többrétegű, de ügyeljen arra, hogy az öltözet a mozgásban ne zavarja. Ilyenkor különösen fontos az ízületek védelme, elsősorban a térdnél és a lábfejnél. Nagy segítséget jelent a vízhatlan anyagból készült, a térdeknél bélelt, a cipőt is takaró, alul pánttal záródó nadrág.
Az öltözetet magas szárú cipő vagy csizma egészítse ki. A szandál vagy sarok nélküli papucs kényelmes viselet lehet a nyári melegben, de a motorkerékpár vezetéséhez nem megfelelő. A sarok tartja a lábat a lábtartón. A nem megfelelő cipő lecsúszhat a lábtartóról és a fékpedálról, ezzel balesetet okozhat (3-36. ábra).
A ruházat kiválasztásakor gondoljon arra is, hogy csak akkor tud biztonságosan közlekedni, ha a közlekedés többi résztvevője időben észreveszi Önt. Ezt segíti az élénk színű ruházat és a ruhára varrt fényvisszaverő fólia, amely még az esti szürkületben is biztonságot ad.
A ruházatot mindig egészítse ki a hosszú szárú, szorosan záródó kesztyű, amelynek feladata kettős: védi a kezet a hideg ellen, és használatával bukás esetén a kisebb horzsolásos sérüléseket is csökkenthetjük (3-37. ábra).
A bukósisak a motoros ruházatának kötelező tartozéka, amelyről a KRESZ még azt is kimondja, hogy becsatolt állapotban kell lennie.
Ma már sokféle bukósisak kapható a kereskedelemben (3-38. ábra). Kiválasztásakor a biztonságot és célszerűséget vegyük figyelembe (3-39. ábra).

A jó bukósisak ismérvei:

Ha a sisakunkban nincs arcvédő, védőszemüvegre van szükség, hiszen ha egy kis bogár a szembe kerül, átmenetileg vezetésre alkalmatlanná teszi a motorost, és ez balesethez vezethet.

A jó szemüvegnek a következő feltételeket kell kielégítenie:

3.2. A járművezetés alapjainak elsajátítása

A járművezető-képzés legfontosabb és egyben leginkább balesetveszélyes része a gyakorlati képzés.
A segédmotoros kerékpár és a motorkerékpár a két keréken csak állandó egyensúlyozással vezethető. Ahhoz, hogy a nagyobb tömegű motorkerékpárral megkezdhesse az ismerkedést, feltétlenül szükséges, hogy legyen kerékpározási gyakorlata. Ha még nem kerékpározik biztonságosan, akkor gyakoroljon!
A tanulás során ügyeljen arra, hogy a jármű feletti uralmat, a biztonságos és balesetmentes közlekedést a lehető legkisebb veszélyeztetettség mellett sajátítsa el.
A gyakorlati oktatás két fő részből áll: az alapoktatásból és a főoktatásból.
Az alapoktatás során a jármű technikai kezelését, a jármű feletti uralmat sajátítja el forgalommentes környezetben, tanpályán.
A főoktatáshoz a forgalmi vezetés feladatai tartoznak.
A gyakorlati képzés hatékonyságát segíti elő, ha már az elméleti képzés során elsajátítja és tudatosítja a gyakorlati képzés menetét, az alapvető manőverek végrehajtását.
A motorkerékpár biztonsági ellenőrzése Elindulás előtt ellenőrizzük a motorkerékpár biztonsági berendezéseit és felszerelését. Az állványon levő motorkerékpáron ellenőrizzük a világító és jelzőberendezések helyes működését, a kormányművet, a gumiabroncsok állapotát és légnyomását, a szerszámkészletet. Ügyeljünk arra, hogy felszerelésében mindig legyen az előírásoknak megfelelő ("A" típusú) sebkötöző csomag és izzókészlet is.
Ellenőrizzük, van-e elegendő tüzelő-anyag a tartályban (négyütemű motoroknál vizsgáljuk meg azt is, hogy van-e elegendő kenőanyag az olajtartályban).
Az ellenőrzések után oldjuk a kormányzárat, és emeljük le a motorkerékpárt az állványról. Az állványról leemelt motorkerékpáron ellenőrizzük a fékeket. A fékek működését külön-külön vizsgáljuk meg.
A motoron ülve ellenőrizzük a visszapillantó tükrök helyes beállítását.
Az ellenőrzés módját és a beállítási adatokat a tankönyv 2. része részletesen tartalmasa.

A jármű mozgatása
A motorozással való ismerkedést az álló motorú jármű mozgatásával kezdjük. Gyakorolja a motorkerékpár felállítását középső, majd oldaltámaszra.
A középső támaszra emeléskor álljon a motorkerékpár bal oldalára. Bal kezével fogja meg a kormányt, jobb kezével a nyerget, jobb lábával rögzítse a középtámaszt a talajon, és az enyhén maga felé döntött motorkerékpárt így húzza a támaszra (3-40. ábra).
A motorkerékpár oldaltámaszra döntését a motoron ülve gyakorolja.
Döntse meg a motorkerékpárt az oldaltámasszal ellentétes oldalra, és sarokkal billentse ki az oldaltámaszt, majd óvatosan támassza rá a járművet.
Vigyázat, laza talajon a középtámasz, ill. az oldaltámasz benyomódik a talajba, és a motor előbb vagy utóbb felborul!
Miután megtanulta a motorkerékpár támaszra állítását, tologassa a járművet szűk helyen, forduljon meg vele tologatással, kerüljön kiálló tárgyakat. A jármű tologatása során, különösen a nagy tömegű motorkerékpároknál ügyeljen arra, hogy a jármű mindig maga felé dőljön, így nem tudja elrántani Önt.
A helyes ülési helyzet megkeresése
A motorkerékpár geometriai adottságai, mindenekelőtt a kormány-ülés-lábtartó háromszög eleve megszabják az optimális testhelyzetet, ami nem azt jelenti, hogy egyformán kényelmesen ülhet egy apró termetű nő és egy magas férfi ugyanazon a motorkerékpáron. A kormány a legtöbb motorkerékpáron, segédmotoros kerékpáron állítható. Többnyire állítható a fékpedál, a sebességváltó, egyes típusokon a lábtartó, sőt az ülés is. Az állítási lehetőségek kihasználásával az átlagos termetű vezető megkeresheti azt a testhelyzetet, amelynél hosszabb távon nem fárad el, és mindenkor ura maradhat járművének. Az egyenes testtartás kevésbé fárasztja el a motorost, mint a tüzelőanyagtartályra "hasaló" testhelyzet.
A helyes ülési helyzet megkeresése céljából állítsa a motorkerékpárt középső támaszra, álljon fel a lábtartóra, majd lassan leereszkedve üljön le az ülésre, és fogja meg a kormányt. Az így megkeresett helyes ülési helyzetből mindenkor fel tud emelkedni az ülésről, és hosszabb távon sem fárad el (3-41/A. ábra).
Ezek után gyakorolhatja a kezelőberendezések működtetését az álló motorú, középtámaszra felállított járművön, egyúttal ellenőrizze a visszapillantó tükrök helyes beállítását is h. a 3-4. ábrát).

A motor beindítása
A jó műszaki állapotban levő motor beindítása általában nem okoz gondot. Álljon a motorkerékpár berúgókar felőli oldalára, és győződjön meg arról, hogy a sebességváltómű üres állásban van-e. Nyissa ki a tüzelőanyagcsapot. Tegye a gyújtáskulcsot a gyújtáskapcsolóba, és fordítsa a megfelelő állásba, majd erőteljesen rúgja le az indítókart.
Ez valóban egyszerű művelet, mégis jó megjegyezni, hogy indításkor a berúgókar a talp közepén legyen, hogy ha esetleg - a túlságosan nagy előgyújtás miatt - a motor berúgókarja visszarúg, akkor a láb könnyedén lecsússzon a berúgókarról 13-a1. ábra). Ellenkező esetben bokaficamot vagy törést okozhat a visszacsapódó berúgókar.
A jól beszabályozott motor - ha nem hideg - gázadás nélkül is biztosan indul.
A hidegindításhoz a motornak dúsított tüzelőanyag-levegő keverékre van szüksége. A korszerű motorkerékpáron ezért hidegindító berendezés is van. Hidegindításkor a hidegindítókart a 2 helyzetbe kell fordítani 13-a2. ábra), ugyanakkor a gázfogantyú üresjárati helyzetben legyen. Ellenkező esetben a hidegindító berendezés hatástalan. Ezek után erőteljesen taposson a berúgókarra. Télen, hidegben, többszöri eredménytelen indítási kísérlet után tartson egy-egy perc szünetet a két indítás között, hogy a tüzelőanyag-nívó az indítóaknában ismét a kívánt szintre kerüljön. A motor elindulása után, a motor felmelegedésének mértékében fokozatosan tolja vissza a hidegindítókart az 1 helyzetbe. A motort álló helyzetben nem szükséges melegíteni.
A korszerű motorkerékpárok elektromos indítómotorral indíthatók.

Elindulás, megállás a motorkerékpárral
A vezetési gyakorlat következő állomása az elindulás, a gáz és a tengelykapcsoló összehangolt kezelése, valamint a megállás elsajátítása.
Helyezkedjen el kényelmesen a motorkerékpáron, mindkét keze legyen a kormányon, mindkét lába a talajon. Húzza be ütközésig a tengelykapcsoló kart, és a sebességváltót kapcsolja az I. sebességfokozatba. A gázfogantyú elforgatásával kissé növelje a motor fordulatszámát, ezzel egyidejűleg lassan, óvatosan engedje ki a tengelykapcsolókart.
A motor lassan elindul, a tengelykapcsolókart ne engedje el, "csúsztatott kuplunggal" haladjon. Haladás közben ne használja a lábtartót, a lába a földön kísérje a most már "önjáró" motorkerékpárt. Néhány méter megtétele után húzza be a tengelykapcsolókart, és kézifékkel állítsa meg a motorkerékpárt. Ha a kézifékkart két ujjal (a mutató- és a középső ujjal) működtetjük, fékezés közben a gázfogantyút is tudjuk tartani, ugyanakkor kormányfogásunk is biztonságosabb lesz (3-43. ábra).
Ezek után gyakorolhatja a szabályos elindulást, megállást.
A visszapillantó tükörből és a bal válla felett hátratekintve győződjön meg az elindulás feltételeiről.
Ha az út szabad, elindulási szándékát irányjelzővel (ha nincs, akkor karral) jelezze, majd kapcsolja az 1. sebességfokozatot.
Most döntse egy kicsit balra a motorkerékpárt, jobb lábát tegye fel a lábtartóra, és a már gyakorolt módon induljon el. Amikor a jármű megmozdult, bal lábát is tegye fel a lábtartóra, teljesen engedje ki a tengelykapcsolókart, és fokozatosan adjon gázt (3-44. ábra).
Közepes gázzal haladjon, menet közben ügyeljen arra, hogy mindkét lába a lábtartón legyen. Megálláskor irányjelzéssel jelezze megállási szándékát, engedje vissza a gázfogantyút alaphelyzetbe, mindkét fékkel fékezve lassítsa járművét, és még a megállás előtt húzza be a tengelykapcsolókart. Megálláskor lábát ne csúsztassa az úttesten, mert az baleset okozhat, csak akkor tegye le, ha a motorkerékpár már megállt.
Kapcsolja a sebességváltókart üres helyzetbe, óvatosan engedje ki a tengelykapcsolókart, és engedje el a fékkart is.
Elinduláskor a leggyakrabban előforduló hiba, hogy kis gázadáskor a motor lefullad, nagyobb gázadáskor pedig, ha hirtelen, túlságosan gyorsan engedjük ki a tengelykapcsolókart, a motor rángatva indul vagy felágaskodik, és a motoros hátraesik.
Az elindulás, megállás gyakorlását csak akkor fejezze be, ha már rángatás, lefulladás nélkül, biztonságosan végre tudja hajtani.
Ha ismételt gyakorlással sem tud elindulni, végezze el a következő kisegítő feladatot. Keressen egy kb. 45°-os, 5...10 cm magas éket vagy járdaszegélyt. Állítsa a motorkerékpár első kerekét szorosan az ék elé. Üljön fel a motorkerékpárra, mindkét keze legyen a kormányon, és mindkét lába a földön. Kapcsolja az 1. sebességfokozatot. A gázfogantyú elforgatásával növelje a motor fordulatszámát, és a tengelykapcsolókart óvatosan engedje ki mindaddig, amíg a motorkerékpár megmozdul, majd ismét húzza be. A következő gyakorlatnál igyekezzen a motorkerékpár kerekét úgy megtartani az éken, hogy az ne érjen le a vízszintes talajra. Néhány gyakorlat után a tengelykapcsolókar és a gázfogantyú összehangolt működtetésével az ék bármely pontján meg tudja tartani a motorkerékpár első kerekét, és ezután már nem lesz nehézsége az elinduláskor (3-45. ábra).
Ezután gyakorolja a folyamatos lassú haladást 1. sebességfokozatban az előre kijelölt nyomvonalon. Ajánlott nyomvonalak: kör, nyolcas, szlalom stb. Igyekezzen minél közelebb haladni a kijelölt nyomvonalhoz. Lábletevés nélkül motorozzon. A tengelykapcsolót csak szükség esetén csúsztassa, pl. megforduláskor, ha az út olyan keskeny, hogy a feladat egyébként nem végezhető el (3-46. ábra).
A lassú menetben való iránytartás gyakorlására jelöljön ki kúpokkal egy 1 m széles folyosót. A kúpok között sebessége ne legyen több, mint 1 m/s. Ez a kis sebesség egyes motorkerékpároknál és segédmotoros kerékpárok esetében csak a tengelykapcsoló csúsztatásával érhető el.

Sebességváltás
Amennyiben biztonságosan végre tudja hajtani az elindulást, kanyarodást, megállást, új feladat következik: a sebességváltás.
A feladat végrehajtására hosszabb utat, pályaszakaszt jelöljön ki. Induljon el a már megtanultak szerint, és a gázfogantyú elfordításával növelje a sebességet. A legnagyobb fordulatszám közelében húzza be a tengelykapcsolókart, ugyanakkor egy határozott mozdulattal forgassa vissza a gázfogantyút, és anélkül, hogy ránézne a kapcsolókarra, kapcsolja a 2. sebességfokozatot.
A sebességfokozatok szokásos sémáját a 3-47. ábra szemlélteti.
A tengelykapcsolót ilyenkor már nem kell csúsztatni, a tengelykapcsolókat tehát gyorsan, könnyedén kiengedi, és azonnal adjon gázt, hogy a motor rángatás nélkül gyorsuljon.
Visszakapcsoláskor tolja vissza a gázfogantyút alaphelyzetbe, és hagyja a motorkerékpárt lelassulni. Húzza be a tengelykapcsolókart, és kapcsoljon vissza eggyel kisebb sebességfokozatba. A tengelykapcsolókart fokozatosan engedje ki, hogy az erőátvitel hirtelen megterhelését és a hátsó kerék esetleges megcsúszását elkerülje.
Ha a tanpálya mérete lehetővé teszi, kapcsolja a nagyobb sebességfokozatokat is.
A visszakapcsolás gyakorlását ezután nehezítse a visszakapcsolást megelőző fékezéssel, az egyes sebességfokozatok kihagyásával, és a visszakapcsolás közbeni gázadással. Ezután a tanpálya adta lehetőségeket kihasználva változatos nyomvonalon, nagyobb sebességen gyakorolja a kanyarodást a motorkerékpár megdöntésével. Ajánlott nyomvonalak: kör, nyolcas alak, szlalom; egyenletes kúptávolsággal, szlalom változó kúptávolsággal. E gyakorlatok során tudatosul, hogy kanyarmenetben szükséges és természetes a motorkerékpár ferde helyzete, bedöntése.
A legegyszerűbb, leggyakrabban alkalmazott kanyarodási módnál a jármű és vezetője azonos szögben dől be (3-48/A ábra).
Minden kanyar más és más: eltérő a kanyarok íve, az útburkolata, tapadása, járművünk sebessége, a partnerek mozgása stb. A biztonságos kanyarodásnak is több módszere lehetséges.
Sok esetben a forgalom jobb megfigyelhetősége érdekében a vezető csak a járművét dönti a kanyar belső oldala felé, ugyanakkor saját teste függőleges tartásban marad (3-48/B. ábra).
Minél többet gyakoroljuk a lehetséges kanyarvételi módokat, annál inkább "ösztönösen" is rátalálunk a legjobb megoldásokra.

Fékezés
Most már a gyakorlatban is kipróbálhatja mindazt, amit a fékezésről elméletben tanult. A következő feladat a biztonságos célmegállás.
Mivel a motorkerékpáron általában a kézifék csak az első, a lábfék csak a hátsó kerekeket fékezi, a fékút akkor a legrövidebb, ha mindkét fékkel egyszerre fékezünk. Ha csak az egyik fékkel fékezünk, a fékút jelentős mértékben megnő.
Ahhoz, hogy a lefékezett első kerék ne rontsa a motorkerékpár egyensúlyát, célszerű a fékezést, úgy gyakorolni, hogy a kéziféket egy pillanattal a lábfék lenyomása után működtessük.
Az adott pontnál való megállás gyakorlására rajzoljon az úttesten keresztbe két, egymástól 1 m távolságra levő vonalat, a vonalakon helyezzen el egymástól 1,5 m távolságra 2-2 kúpot, és változó sebességről és távolságról fékezve álljon meg úgy, hogy az első kerék a két vonal között legyen (3-49. ábra).

Az intenzív vagy gyors fékezés elsajátításával érhető el a fékút optimális lecsökkentése. Gyorsítson fel motorkerékpárral

száraz úton 30...35 km/h,
nedves úton 20...25 km/h,
segédmotoros kerékpárral
száraz úton 25...30 km/h,
nedves úton 20...25 km/h sebességre.

Az adott sebességgel haladva az úttest szélénél levő jelzőkúpnál (a fékezés kezdetét jelző vonaltól) kezdett intenzív fékezéssel, mindkét fék egyidejű használatával álljon meg a lehetséges legrövidebb úton még a megállási helyet jelző vonal előtt (12 m-en belül) (3-50. ábra).
A gyakorlás során bármelyik kerék megcsúszása, blokkolása után gyorsan és finoman csökkentse a fékezőerőt.
Az elméletben tanultak igazolására most az egyszer próbáljon meg csak az első, majd csak a hátsó kereket fékezve megállni. Azt tapasztalhatja, hogy a legnagyobb igyekezete ellenére sem tud 40 km/h sebességről 12 m-en belül megállni.
A vezetés során a féktávolságon belül elénk kerülő akadállyal való ütközést csak kikerüléssel tudjuk elhárítani. Növelhetjük a manőverezés biztonságát, ha először fékezünk, és a lehető legkisebb sebességgel hajtjuk végre a féktávolságon belül elénk kerülő akadály - pl. egy elénk futó kutya vagy a járdáról lelépő gyalogos - kikerülését.
A manőver begyakorlását a következő módon végezheti el. Helyezzen el egymástól 8 m távolságra két, kúpokkal jelölt síkban eltolt, 1,5 m széles kaput, az úttestre merőlegesen. 40 km/h sebességgel közelítse meg a kapukat 8...10 m-re.
Itt kezdjen fékezni, és mivel megállni már nem tud, a fékeket felengedve, a kúpokat kikerülve hajtson keresztül a kapun (3-51. ábra).
Az összetett fékezési feladatok elsajátítása a kritikus helyzetekben való helyes döntést segíti, és a baleset elkerülésének valószínűségét növeli.
Kellő gyakorlással megtanulhatja, hogyan használhatja ki a motorkerékpár lassítóképességét. A mindennapi közlekedésben - ha veszélyes forgalmi helyzet nem kényszerít rá - ne koptassa feleslegesen gumijait, csak annyira lassítson, amennyire szükséges a biztonságos megálláshoz. Az legyen a célja, hogy eléggé lelassuljon az adott helyen, tehát ne menjen neki semminek. A második legfontosabb szempont, hogy fékezés közben ne szaladjon belénk senki. Ha két gépkocsi koccan, többnyire csak anyagi kár keletkezik, de ha motor ütközik más járművel, végzetes baleset lehet a következmény. Fékezéskor ne bízzuk rá magunkat a mögöttünk haladóra, vigyázzunk helyette is, és ha kell, cselekedjünk is.
Először is mindig legyen az első a fékezést kiváltó akadály megpillantásában! Magasan ülve jól átlát az Ön előtt haladó személygépkocsikon; már akkor villanjon fel a féklámpája, amikor az előtte haladó még nem is sejti, hogy fékezni fog!
A fékezés kezdetén a szükségesnél erősebben fékezzen, és a visszapillantó tükörben figyelje az Ön mögött haladó járművet, hogy tudja-e tartani a követési távolságot. Ha igen, akkor biztonságban van, és a fékezőerőt csökkentve mozgását az Ön előtt haladóhoz igazíthatja.
Ha az Ön mögött haladó jármű képe a tükörben nő, akkor a féklámpa villogtatásával figyelmeztesse azt a veszélyre, és ha erre sem reagál, keressen menekülő utat.
A kezdetben erős, majd gyengébb fékezés "felrázza" a mögöttünk haladó partnert, lehetőséget ad viselkedésének megfigyelésére, és biztonsági teret enged számunkra.

Elindulás emelkedőn
A nagyobb tömegű motorkerékpárnak már az emelkedőn való megtartásához is nagy erőt kell kifejteni, az elindulás pedig különleges ismereteket igényel. A biztonságos, hátragurulás nélküli elindulás érdekében az 1. sebességfokozat kapcsolásakor kézifékkel tartsa meg a motorkerékpárt; közvetlenül az indulás előtt lábfékkel fékezzen, és csak akkor szüntesse meg a fékezőerőt, ha járműve már megindult.

Motorozás könnyű terepen, földúton
Ha a gyakorlótér lehetővé teszi, könnyű terepen, egyenetlen földúton is gyakorolja a jármű feletti uralom elsajátítását. Vigyázzon, mert nem könnyű feladat az egyenetlen talajon, az ülésből kissé kiemelkedve, a lábtartón állva a mindenkori egyensúlyi helyzetet megtalálni.

Szükségindítás betolással és lejtőn való legurulással
A gyakorlatban előfordulhat, hogy a berúgókarral nem tudja életre kelteni motorját, ilyenkor megpróbálhatja a betolással való indítást. Nyissa ki a tüzelőanyagcsapot, üljön fel a motorkerékpárra, fordítsa el a gyújtáskulcsot, húzza be a tengelykapcsolókart, és kapcsolja a 2. sebességfokozatot. Segítőtársa tolja meg a járművet, és amikor kellő lendületbe jött, adjon gázt, és engedje ki a tengelykapcsolókart. Erre a motor legtöbbször beindul. A motor segítség nélküli betolása (felugrás a lábtartóra, felugrás oldalsó ülésbe) a bukás veszélye miatt nem ajánlott módszer. Ha egyedül van, alkalmazhatja még a motor beindítására a lejtőn való legurulást.

3.3. Felkészülés a járműkezelési (rutin) vizsgára

Ha a feladatokat részenként, a követelményeknek megfelelő szinten végrehajtotta, megkezdheti a vizsgafeladatok gyakorlását. A következőkben a vizsgafeladatokat és az értékelést ismertetjük.

A járműkezelési vizsga

A biztonsági ellenőrzési feladatok

Mindenki számára kötelező feladat a gumiabroncsok, a kormányberendezés, a világító-és fényjelző berendezések, a fékberendezések ellenőrzése .

Választott feladat a következő feladatok közül egy:

A *-gal jelzett feladatoknál a kezelési útmutató használata megengedett.

Sikertelen a vizsga, ha a vizsgázó

A technikai kezelési és manőverezési feladatok
A technikai kezelési és manőverezési feladatokhoz kialakított vizsgapályát, és az egyes feladatok nyomvonalát a 3-52. ábrán láthatjuk.

1. feladat. Kis sebességű manőverezés és iránytartás
Vegye fel és csatolja be a bukósisakot. A motorkerékpárt tolja az indulás helyét jelző vonalhoz.
A vizsgabiztos (oktató) jelzésére indítsa be a motort, majd a megfelelő üléshelyzet elfoglalása, irányjelzés, az indító sebességfokozat kapcsolása és kellő körültekintés után induljon el. Egyenletes, lassú tempóval haladjon a járművel a kijelölt nyomvonalon (a kúpok között, ill. azok kerülésével), a kúpok érintése nélkül. A pálya végén forduljon meg nagy ívben, és egészen lassú menetben (maximum 1 m/s) haladjon át az 1 m széles és 8 m hosszú folyosón. A folyosóból kiérve növelje a jármű sebességét. A fokozat nélküli váltóval szerelt jármű kivételével, kapcsolja a 2. sebességfokozatot, majd fékezzen, és álljon meg az úttest szélén úgy, hogy az első kerék a négy kúppal kijelölt területen belül, a megállás helyét jelző vonal előtt legyen. Kapcsolja a 0 sebességfokozatot.
A feladat végrehajtása során az irányváltoztatás veszélytelenségéről kellő körültekintéssel kell meggyőződni.

Sikertelen a vizsga, ha a vizsgázó

2. feladat. Gyors manőverezés
Becsatolt bukósisakban a járművön ülve, járó motorral, az indulási vonalnál várja a vizsgabiztos (oktató) indító jelzését.
A vizsgabiztos jelzésére irányjelzés, az indító sebességfokozat kapcsolása és kellő körültekintés után induljon el a járművel. Gyorsítson fel száraz úton 20...25 km/h, nedves úton 15...20 km/h sebességre, és az úttest felezővonalában elhelyezett kúpok (7 db) között szlalomozva haladjon a pálya végéig, majd a 6. és 7. kúpok körül a jármű döntögetésével két nyolcast írjon le, és a korábbi útvonalat keresztezve szlalomozva haladjon visszafelé. Fékezzen, és a járművel úgy álljon meg, hogy az első kerék a négy kúppal kijelölt területen belül, a megállás helyét jelző vonal előtt legyen. Kapcsolja a 0 sebességfokozatot. A feladat végrehajtása során irányjelzést csak elinduláshoz kell adni.
Az átlagsebesség időméréssel is ellenőrizhető. A feladat végrehajtására fordítható idő száraz útburkolaton 50 s, nedves útburkolaton 55 s.

Sikertelen a vizsga, ha a vizsgázó

3. feladat. Intenzív fékezés
Becsatolt bukósisakban a járművön ülve, járó motorral, az indulási vonalnál várja a vizsgabiztos (oktató) indító jelzését. A vizsgabiztos jelzésére irányjelzés, az indító sebességfokozat kapcsolása és kellő körültekintés után induljon el. Gyorsítson, kapcsoljon fel, haladjon a járművel a kijelölt nyomvonalon a kúpok között. A pálya végéhez közeledve csökkentse járműve sebességét, irányjelzés és körültekintés után forduljon meg egy ívben. Gyorsítson fel a motorkerékpárral száraz úton 30...35 km/h, nedves úton 20...25 km/h sebességre.
Az adott sebességgel haladva az úttest szélénél levő jelzőkúptól és a fékezés kezdetét jelző vonaltól kezdve intenzív fékezéssel, mindkét fék egyidejű használatával álljon meg 12 m-en belül, a megállási helyet jelző vonal előtt. Kapcsolja a 0 sebességfokozatot. A megállási szándékot nem kell jelezni.

Sikertelen a vizsga, ha a vizsgázó

Az irányjelzés vagy körültekintés egyszeri elmulasztása nem jelent sikertelen vizsgát.

A segédmotoros vizsgapálya kialakítása általában megegyezik a motoros vizsgára kialakítottal, a vizsgán azonban két feladat van.

1. feladat. Kis sebességű manőverezés
A végrehajtás, és annak értékelése azonos a motoros vizsgánál leírtakkal.

2. feladat. Gyors manőverezés és intenzív fékezés.
Nyomvonalát a 3-53. ábrán láthatjuk.

A feladat végrehajtása során már becsatolt bukósisakkal a járművön ülve, járó motorral az indulási vonalnál várja a vizsgabiztos (oktató) indító jelzését. A vizsgabiztos (oktató) jelzésére karral történő irányjelzés, az indító sebességfokozat kapcsolása és kellő körültekintés után induljon el járművével.
Gyorsítson fel 15...20 km/h sebességre, és haladjon a kúpok között kijelölt nyomsávon (szlalomozva) a jármű döntögetésével, majd a pálya végén elhelyezett két kúp körül csináljon két "nyolcast". A "nyolcasból" kihajtva a pálya szélén, a kúpok mellett 20...25 km/h sebességre gyorsítva haladjon visszafelé.
A fékezés kezdetét jelző vonaltól (az úttest szélén lévő jelzőkúptól) intenzív fékezéssel (mindkét fék egyidejű használatával) úgy álljon meg, hogy a jármű első kereke még a megállás helyét jelző vonal előtt legyen. Kapcsolja a "0" sebességfokozatot.

Sikertelen a vizsga, ha a vizsgázó

Ha a vizsgafeladatot megfelelő szinten elsajátította, a kötelezően előírt oktatási időt gyakorlással töltötte és sikeres elméleti vizsgát tett, bátran jelentkezhet a járműkezelési vizsgára. Sikeres járműkezelési vizsga után megkezdheti a forgalmi feladatok gyakorlását.

4. A forgalomban

A forgalmi vezetés kezdetén a rutinpályán már megtanult és begyakorolt manővereket kell a közúti forgalomban is végrehajtani. Nagyon lényeges szempont, hogy a kezdeti időben minél kevesebb "zavaró" tényező nehezítse a gyakorlást. Ezért kell ismert környéken, ideális útviszonyok között, gyér forgalomban kezdeni a forgalmi vezetést, és a minél eredményesebb, könnyebb tanulás érdekében a továbbiakban is betartani a fokozatosság elvét.

4.1. A közlekedési partnerek és jellemzőik

Már gyér forgalomban is látni fogja, hogy mennyire más ez a motorozás, mint zárt, forgalommentes pályán. Haladási sebességünket, manővereinket, egy szóval cselekedetein-
ket nagyon sok tényező befolyásolja. Már nemcsak a motorkerékpár technikai kezelésére kell figyelnie, hanem a jelzésekre és a közlekedési partnerekre is. Meg kell tanulnia a különböző utak, útkereszteződések és csomópontok forgalmi rendjének felismerését, valamint a partnerek (járművek) haladásának lehetőségeit és korlátait.

Partnerismereti szempontból Jelentős információhordozók lehetnek:

Nézzük, mit kell tudnunk az egyes járművekről, és mit várhatunk el általában a vezetőjüktől. Közlekedési partnereink legnagyobb táborát a személygépkocsik alkotják. A személygépkocsik tömege általában 800...1500 kg. Fajlagos teljesítményük viszonylag nagy, ezért nagy a gyorsulóképességük és a végsebességük. A személygépkocsi védi vezetőjét és utasát az időjárás viszontagságaitól és az esetleges ütközés hatásaitól. Ugyanakkor a kocsiszekrény gátolja a gépkocsiból való kilátást, amit csak részben javít a visszapillantó tükör.

A tehergépkocsik méreteik miatt a viszonylagos biztonságon kívül nagy biztonságérzetet is adnak vezetőiknek. Tömegük több tonna, de ehhez képest teljesítményük aránylag kicsi. Ezért terhelt állapotban, hosszú emelkedőkön lassan haladnak. Az üres gépkocsi fajlagos teljesítménye jóval nagyobb lesz, ezért jobban gyorsul, és nagyobb a végsebessége. Egy esetleges előzéskor az erőtartalékok felmérésekor ez is fontos szempont lehet. A magasabban ülő vezető az utat jól belátja előre, de oldalt és hátra a kocsiszekrény kialakítása, a tükrök beállítása, valamint a rakomány mérete és elhelyezése szerint különböző holtterek lehetnek.

A pótkocsik megnövelik a jármű hosszát. Ez különösen a biztonságos előzést nehezíti meg. Erre a veszélyre figyelmeztet a kocsi hátulján levő háromszögletű prizma.
A hosszú járműveknek kanyarodáskor nagy a nyomeltérésük. Száraz úton a pótkocsi ostorozó mozgását a pótkocsi rossz futómű-beállítása okozza. A száraz úton nem nyomkövető pótkocsi csúszós úton hajlamosabb az ostorozásra. Ezt az ostorozó mozgást sokszor a járműszerelvény vezetője nem észleli, így nekünk kell számítanunk rá.
Hibás fékszerkezet, nyálkás, jeges útfelület miatt előfordulhat a pótkocsis szerelvények becsuklása, ami nehéz feladat elé állítja a vezetőt és a közelében levőket. Pótkocsis jármű mellett mindig nagyobb oldaltávolságot tartsunk!
Lassan haladó, ám a legkülönbözőbb felszerelésekkel, munkaeszközökkel felszerelt járművek a mezőgazdasági vontatók és a lassú járművek (3-5a. ábra). Rövid tengelytávolságuk rontja e járművek iránytartását, jellemzőjük a "kacsázó" mozgás. A mezőgazdasági vontató két pótkocsit is vontathat, így kanyarodáskor nagy a nyomeltérése.

A tömegközlekedési eszközök közös jellemzője, hogy megjelenésükkor megállóikban megélénkül a gyalogosok mozgása. A vezetők jó része naponta többször járja végig ugyanazt az utat, így az út minden apró részletét ismerheti. Az autóbuszok, trolibuszok mozgásában ritka a véletlen vagy téves elem, nyugodtan igazodhatunk hozzájuk.
A villamos sínen közlekedik, ezért csak ott kell számítanunk rá, ahol használatban levő sínpár van. A villamost és mozgását az jellemzi, hogy tömege több tonna, vasúti járműre emlékeztető masszív felépítésű. A kereke és a sín közötti súrlódási tényező értéke viszonylag kicsi, ezért a villamos előtt és mögött tartsunk megfelelő követési távolságot!
A villamossínen való áthaladás előtt mindig nézzünk körül a sín mindkét irányába. A motor kerekeit a sínen haladás "megdobhatja", a nedves , olajos sín pedig csúszik. Lehetőleg meredek szögben haladjon át rajta. Villamos közelében haladva figyeljük jó előre a megállót, mert ott manőverre kényszerülhetünk.
Az autóbuszok felépítésüket, mozgásviszonyaikat tekintve a tehergépkocsihoz hasonlóak. A korszerű városi, hidraulikus nyomatékváltóval ellátott autóbuszok gyorsulóképessége rendkívül nagy.
Külön figyelmet érdemel a csuklós autóbusz mozgása. Kanyarban a csuklós autóbusz harmadik tengelyének kerekei az első és a középső kerekek nyomai között haladnak, tehát a pótkocsiknál megszokottól ellentétes irányba térhetnek ki, és ez a csuklós rész oldalazó-seprő mozgását okozza. Különösen veszélyes lehet, ha a csuklós autóbusz meredeken húzódik ki a megállóba. Ilyenkor tartsunk nagyobb oldaltávolságot. A csuklós autóbusznál az oldalazáson kívül a pótkocsira jellemző ostorozó mozgásra is számíthatunk.
A trolibusz a városi tömegközlekedés tiszta, csendes és gyors eszköze. Mozgását mind az igénybe vett útvonalak és forgalmi sávok, mind a felsővezetékek korlátozzák. A vezetékkeresztezéseken való biztonságos áthaladás rendkívül óvatos, és számunkra talán indokolatlanul lassú haladást tesz szükségessé. Ugyanakkor, ahol nincs akadály, a trolibusz gyorsulóképessége rendkívül nagy.
Műszaki, biztonsági és kényelmi szempontból az egyes járművek között nagy különbség van. Ám e különbségek nemcsak a gyártásból adódnak, hanem a használat közbeni kopásokból és a nem szakszerű karbantartásból. Egy műszakilag leromlott állapotban levő jármű mindig óvatosságra int.
A motorkerékpár - mint tudjuk - gépjármű. Vezetéséhez sikeres hatósági vizsga (vezetői engedély) szükséges. A motorkerékpár szinte a legveszélyesebb jármű, mert jelentős fajlagos teljesítménye nagy sebesség elérését teszi lehetővé, ugyanakkor a rajta ülőket csak a bukósisak és a lábvédők védik. Nem véletlen, hogy a motoros balesetek kőzött a legtöbb a halálos kimenetelű. A motoros tehát sokkal veszélyeztetettebb, mint a többi gépjármű vezetője. A motorkerékpáros magatartását az időjárási és az útviszonyok nagymértékben befolyásolják.
A közúti közlekedésben, különösen falun és vidéki városainkban nagy figyelmet kell fordítanunk a kerékpárosokra. A kerékpár iránytartása bizonytalan, az út- és időjárási viszonyok nagymértékben befolyásolják haladásukat, ugyanakkor vezetésükhöz nem kell hatósági engedély, így vezetőik néha még a legalapvetőbb közlekedési szabályokkal sincsenek tisztában. A velük való találkozáskor fokozott óvatossággal közlekedjünk, kerülésüknél, előzésüknél tartsunk nagy oldaltávolságot.
A segédmotoros kerékpárok vezetői jelentékeny számban 14-17 évesek, ügyesek, fürgék, de közlekedési tapasztalatuk még csekély, ezért sok veszély leselkedik rájuk.
A közúti szállítás nagy részét gépjárművekkel végzik, ma már ritkán találkozunk lovas kocsikkal, mégis aránylag sok balesetben részesek. Ez igen gyakran a hajtók hiányos közlekedési ismereteiből adódik.
A lovas kocsi méretei egy kisebb tehergépkocsiéval azonosak, és a rakomány igen gyakran megakadályozza a szabad kilátást. A szakszerűtlenül megrakott szekér rakománya önmagában is jelenthet veszélyt (pl. kiálló szerszám). A lovak szinte önállóan tudnak közlekedni, mégis néha számíthatunk a megijedésükre. Emiatt, valamint a pontatlan iránytartás miatt a lovas kocsik mellett való elhaladáskor célszerű nagyobb oldaltávolságot tartani.
A közlekedés aktív résztvevői a gyalogosok is. Jellemző balesetveszélyes helyekre és magatartási formákra számíthatunk a gyalogosokkal kapcsolatban is.
Sokan nem jól észlelik a motorost, ezért bizonytalankodnak. Hagyjuk áthaladni őket, és csak akkor induljunk, ha már ismét szabad az út.
Külön figyelmet kell fordítanunk az idősebbekre és a gyerekekre! Az idősek általában gyengébben hallanak, rosszabbul látnak, és nem ismerik a közlekedési szabályokat. Váratlanul lépnek le az úttestre, gyakran nem a gyalogos-átkelőhelyeken.
A gyerekek önfeledt játékukkal válnak veszélyessé önmaguk és a motoros számára. Különösen az iskolák közelében - tanítási idő kezdetekor és végén - jelent veszélyt a motorozás. Ilyen helyeken érdemes a biztonság érdekében a sebességet csökkenteni.
Esős, szeles időben fokozottan ügyeljünk a gyalogosokra, mert a nyitott ernyő nehezíti a gyalogosok közlekedését, elvonja figyelmüket a forgalomról.
Összefoglalva a teendőket a partnerekkel: keresni a partnert, szemkontaktus útján érintkezésbe lépni vele (mert csak attól várhatjuk el jelenlétünk figyelembevételét, aki tud rólunk), és ha szükséges, segítően cselekedni. Ha a forgalomban rendkívüli viselkedésűekkel találkozunk, igyekezzünk tőlük minél távolabb kerülni.

4.2. A forgalmi rend, forgalmi műveletek

A vezetési gyakorlat során a következő alapvető manővereket kell végrehajtanunk:

Az manővereket célszerű ismert környéken, száraz, szilárd burkolatú mellékúton, gyér forgalomban gyakorolni. Ezt követően fokozatosan nehezítsük a gyakorlás körülményeit és a végrehajtandó feladatot.
A jó motoros legjobban egyedül szeret vezetni, a gyakorlatban leginkább mégis másokhoz igazodva kell közlekednie.
A forgalmi vezetés gyakorlása közben nehéz feladatokat kell megoldani a nagyvárosi forgalomban. A járművezetéshez szükséges helyismeretünknek tartalmaznia kell az adott területen levő útvonalak, a forgalomirányító jelzések ismeretét (ez kiterjed a nagyobb forgalmi csomópontokra is), valamint a napszakonként változó forgalmi jellemzőket.
A helyismeret birtokában az előrelátó vezető már az indulás előtt jó előre megtervezi azt az útvonalat, amelyen az utazás hosszát és időtartamát is figyelembe véve biztonságosan jut el a kijelölt célig.
Az útvonal kiválasztásakor figyelemmel kell lenni az utazás időpontjára is. Egyes útvonalakon, csomópontokon rendszeresen és közel azonos időben alakulnak ki a forgalmi dugók.
Az útvonal helyes megválasztása is csak helyismeret birtokában lehetséges. Egyes főútvonalakon a forgalom növekedésével a "zöld hullám" átvált piros hullámra', ilyenkor célszerűbb a kisebb forgalmú mellékúton haladni.
Sokat segíthet a biztonságos és gazdaságos közlekedés megtervezésében a biztonságnak megfelelő manőver kiválasztása. Például adott útkereszteződésben balra kívánunk haladni, de a balra kanyarodást tábla tiltja. Ebben az esetben a helyes manőver az, hogy továbbhaladunk az útkereszteződésben, majd az első útkereszteződéstől kezdve háromszor jobbra kanyarodva hajtunk rá a kívánt útra. Vagy másik eset: egy nagy forgalmú főútvonalat kell kereszteznünk ott, ahol nincs forgalomirányítás. Két irányból olyan nagy a forgalom, hogy nem tudunk áthajtani. Ilyenkor a helyes eljárás megosztani a kétirányú forgalmat. Először jobbra
kanyarodva ráhajtunk a főútvonalra, majd az első keresztutcánál balra kanyarodva elhagyjuk.
A forgalom zökkenőmentessé tétele gyakran megkívánja, hogy egy-egy jelzőtáblát eltávolítsanak vagy kicseréljenek. Ilyenkor előfordul, hogy azok a közlekedők, akik azon az úton járatosak, észre sem veszik a táblák változását. Különösen veszélyes dolog, amikor egy útkereszteződésben felcserélik a táblákat, és az addig elsőbbséggel rendelkező útból alárendelt út lesz. A rutinból vezető nem veszi észre a változást. Ez is arra int, hogy a helyzet megítélésében ne hagyatkozzon senki csak a megszokásra, hanem mindig az adott helyzetnek megfelelően tájékozódjon, majd hozzon tudatos döntést és úgy cselekedjen.
Az ismeretlen útkereszteződéshez, csomóponthoz érkezve először a forgalomirányító rendszert kell áttekintenünk (forgalomirányító lámpa vagy rendőr irányítja-e a forgalmat). Ha nem, akkor a táblát és az útburkolati jeleket kell ellenőrizni. Ha tábla és útburkolati jel sem szabályozza a forgalmat, akkor az erre a helyre érvényes szabály szerint kell közlekedni.
Bonyolult csomópontok, terek forgalmi rendjének áttekintésében nagy segítségünkre lehetnek az előjelző táblák. Az előjelző táblák tájékoztatásának megfelelően kell kiválasztani a megfelelő forgalmi sávot. Ha nincsenek előjelző táblák, akkor követhetjük azt az általános magatartást, hogy balra kanyarodási szándékunk esetén a belső, jobbra kanyarodási szándékunk esetén pedig a jobb szélső forgalmi sávot foglaljuk el.
Ha a forgalomban állandóan figyeljük a közlekedésben részt vevő partnerek mozgását, felvesszük velük a ,,kontaktust", akkor nem érhet bennünket meglepetés. A közlekedési szabályok betartása mellett, a kötelező jelzések alkalmazásán kívül a motorkerékpár mozgásának szabályozásával, sebességének, nyomvonalának megválasztásával is már jó előre tájékoztassuk szándékunkról a közlekedés többi résztvevőjét.
Igyekezzünk az út jobb oldalát igénybe venni. Párhuzamos közlekedésre alkalmas úttesten, az előzést kivéve, mindig a külső forgalmi sávban haladjunk.
A városok utcáin egyre több a várakozó gépkocsi. Álló járművek mellett tartsunk ajtónyitási távolságot. Gondoljunk arra, hogy a várakozó gépkocsi ajtaját váratlanul is kinyithatják t3-55. ábra).
Ha kijelölt gyalogos-átkelőhelyhez közeledünk, amelyen gyalogos halad át, akkor már jó előre csökkentsük a motorkerékpár sebességét. Lassításunkat látva a gyalogos bátran halad át az úttesten.
Az elsőbbséggel rendelkező útvonalat is úgy közelítsük meg, hogy már jó előre lassítsunk, és kapcsoljunk kisebb sebességi fokozatba.
Biztonságunk érdekében mindenkor igazodjunk az adott forgalmi rendhez és forgalomhoz. Sohase legyünk útban, ne hátráltassunk másokat. Haladási sebességünket mindenkor a forgalomhoz igazítsuk. A túlzott óvatosság, kis sebesség nem mindenkor jelent biztonságot. A manővereket mindenkor mások akadályozása nélkül végezzük.
Ne okozzunk váratlan meglepetéseket a partnereknek. Kerüljük a járművek közötti "bujkálást" Járműosztályozóhoz érve, tilos jelzés esetén a többi jármű mögé kell besorolni, a szándékolt haladási iránynak megfelelő forgalmi sávba.

A forgalom gyorsabb lebonyolítása érdekében lehetőleg éljünk a közlekedési szabályokban biztosított elsőbbséggel. Kivételt képez ez alól, ha az elsőbbség feladásával egy hátrányos forgalmi helyzet feloldását tudjuk elősegíteni. Merő udvariasságból csak akkor engedjük át elsőbbségünket, ha ezzel nem hozzuk hátrányos helyzetbe a többi elsőbbséggel rendelkező járművet.
A menetirány-változtatást igyekezzünk a forgalom zavarása nélkül végrehajtani.
Jobbra kanyarodáskor a kellő időben végzett irányjelzés és körültekintés után fokozatosan húzódjunk jobbra, lassítsunk, kapcsoljunk vissza, majd a gyalogosok zavarása nélkül kanyarodjunk.
A balra kanyarodást is körültekintéssel és irányjelzéssel kezdjük. Ezután folyamatosan húzódjunk az út felezővonalához, lassítsunk, szükség esetén álljunk meg.
Majd, ha a szembejövő forgalom lehetővé teszi, ismételt körültekintés után kanyarodjunk.
A haladási sebesség helyes megválasztása a közlekedésbiztonság alapköve. A jogszabályban előírtak mellett a mindenkori út-, időjárási, forgalmi és látási viszonyokon kívül a jármű állapota, a végrehajtandó manőver és az emberi tényezők határozzák meg a biztonságos haladási sebességet.

A végrehajtandó manővert mindenkor előzze meg a forgalmi helyzet alapos mérlegelése. A manőver megkezdése előtt döntsük el, hogy

Ha várakozunk, és leállítjuk a motorkerékpárunkat, zárjuk el a benzincsapot, és a kormányzárral biztosítsuk, hogy illetéktelen személy ne tudja elvinni.

4.3. Az előzés technikája

A legveszélyesebb partnermanőver az előzés, amire a különböző sebességekkel haladó járművek forgalmában gyakran kerül sor. Az előzés viszonylag egyszerűnek látszó, de valójában eléggé bonyolult művelet, ha valaki szabályosan, biztonságosan akarja végrehajtani.
Az előzés biztonságos végrehajtásához a következő feladatok szükségesek:
Az előzés megfontolása. Csak akkor előzzünk, ha tartósan gyorsabban akarunk és tudunk is haladni.
Az előzés előkészítése. Az előzés előkészítése során elvégzendő feladatokat a forgalom határozza meg.
Ha nincs szembejövő forgalom, és a két jármű között viszonylag nagy a sebességkülönbség, az előzés előkészítése nem kíván tennivalókat.
Ha szembejövő forgalom van, akkor az adott sebességnek megfelelő követési távolságra zárkózzunk fel a megelőzendő jármű mögé, majd gyorsítással előzzünk. A biztonságos követési távolságnál jobban megközelíteni a megelőzendő járművet balesetveszélyes, mert egy hirtelen fékezés esetén nincs már időnk a megállásra. Az előzés annál veszélytelenebb, minél rövidebb ideig halad a két jármű egymás mellett. Ha szabaddá válik az út, az előzést intenzív gyorsítással hajtsuk végre. Kisebb sebességgel haladva ez úgy érhető el, ha alacsonyabb sebességi fokozatba kapcsolunk, és ezzel megnöveljük a motor vonóerejét.
Az előzés végrehajtása. Az előzés végrehajtása három fő fázisból áll. Az első, amikor a megelőzendő járművet utolérve fokozatosan áttérünk az út bal oldalára (kihúzódunk a megelőzendő jármű mellé), miközben megtartjuk a szükséges megközelítési távolságot. Ha az előzés megkezdése után mégis feltűnne egy nagy sebességgel szembejövő jármű, akkor még mindig módunkban áll a sebesség csökkentésével megszakítani az előzést, és visszatérni a menetirány szerinti jobb oldalra.
Ha az út szabad, a megelőzendő járművet minél előbb hagyjuk magunk mögött, és ha kellőképpen eltávolodtunk, térjünk vissza az út jobb oldalára. Az előzési úthossz az a távolság, amit járművünk az előzés megkezdésétől a befejezéséig megtesz. Az előzési úthossz: SE (3-56. ábra).

Az előzés során az a probléma, hogy abban kettő, de többször három jármű mozgása játszik szerepet: az előzést végrehajtó, a megelőzött és a szembejövő. Ezek egymáshoz viszonyított sebessége határozza meg az előzéshez szükséges út hosszát.
Hogy az előzési út minél rövidebb legyen, minél kisebb legyen a veszélyeztetettség, a sebességkülönbség előzésnél legalább 15...20 km/h legyen! Az előzés befejezése után folyamatosan távolodjunk el a megelőzött járműtől. Az előzés során ügyeljünk arra, hogy se másokat, se magunkat ne hozzuk veszélyhelyzetbe!
Ha az előzendő jármű előzés közben szabályellenesen fokozza a sebességét, sebességünket csökkentve térjünk vissza a menetirány szerinti jobb oldalra.
A biztonságos előzéshez szükséges belátható szabad út hosszát a 3-57. ábra szemlélteti. Csak akkor kezdjünk előzni, ha a belátható szabad út hossza az előzési út hoszszának legalább a kétszerese.

4.4. Közlekedés különleges körülmények között

Vezetés szeles időben
A két keréken gördülő motorkerékpár minden oldalerő hatására eltér az egyenes haladási iránytól, egyensúlyi helyzete megbomlik. Ez történik akkor is, ha szeles időben motorozunk, és oldalról ér bennünket a szél.
Az egyenletes szélnyomás hatását a kormány megfelelő elfordításával és a motorkerékpár megdöntésével ellensúlyozhatjuk. Balesetveszély akkor alakulhat ki, ha a szél sebessége hirtelen megváltozik, széllökések vannak.
Fokozott oldalszélre kell számítani lakott területet vagy erdővel védett útszakaszt elhagyva, nyílt területre érve, ill. a hidakon.
Ha nagyméretű tehergépkocsi halad el mellettünk, a két jármű között kialakult nyomáskülönbség szívóhatást fejthet ki járművünkre. Ezért ilyen esetben csökkentsük a sebességünket, és ha lehet, húzódjunk jobbra!

Vezetés esős időben
Az esős időben való motorozás még akkor sem kellemes, ha vízhatlan motoros öltözékünk van. Már szó volt arról, hogy a kerék és a talaj közé került víz csökkenti a tapadási viszonyokat, és ezzel romlik a menetbiztonság is. Esős időben csökkentsük járművünk sebességét, és kapcsoljunk kisebb sebességfokozatba! Különösen veszélyessé válhatnak az úttesten levő vízátfolyások.

Nagy sebességgel való ráfutás esetén a jármű irányíthatatlanná válik. A víztócsák azért veszélyesek, mert nem lehet tudni, hogy nincs-e alattuk gödör.

Vezetés sáros, havas, jeges úton
Sáros úttesten fokozódik a megcsúszás veszélye. Különösen ügyeljünk azokon a helyeken, ahol a szilárd burkolatú utat földút keresztezi. Gyakran tapasztaljuk, hogy a járművek felhordják a port, piszkot, sarat a szilárd burkolatú útra (3-58. ábra).
Esős időben a felhordott szennyeződés különösen csúszik. Télen havas, jeges útviszonyok között csak akkor közlekedjünk, ha feltétlenül szükséges. A tapadási viszonyok nagymértékben csökkennek, ennek hatására pl. azonos sebesség esetén jeges úton mintegy tízszer akkora fékút szükséges, mint száraz aszfalton.
A túl nagy hóban a motor kereke besüllyed, csökken a stabilitás, csak kis sebességgel tudunk biztonságosan haladni. A hó alatt nem látni az esetleges akadályokat, ezért gyakran előfordul, hogy az egyensúlyi helyzetet lábbal kell segíteni. Ilyenkor jó előre támasszuk meg a lábunkat, és ügyeljünk arra, hogy ne akadhasson bele a motorkerékpár lábtartójába (3-59. ábra).

Vezetés éjszaka és rossz látási viszonyok kőzött
A járművek szabályszerű kivilágításának kettős célja van: látni és látszani. Járművünk kivilágításával nemcsak az út megvilágítása acél, hanem az is, hogy jobban lássanak bennünket. A motoros sziluettje legtöbbször csak hüvelykujjnyi széles (3-60. ábra).
Ezért kell a tompított világítást már a motorkerékpárral való elinduláskor bekapcsolni!
Az éjszakai vezetés lényegesen veszélyesebb, mint a nappali. Azonos kilométerre vetítve, lényegesen több súlyos baleset történik éjszaka, mint nappal. Az éjszakai vezetés veszélyességét a csökkent láthatóság, az éjszakai forgalom sajátossága és igen gyakran a járművezetők fáradtsága, álmossága okozza.
Szemünk különböző fényviszonyok mellett a pupilla szűkülésével és tágulásával alkalmazkodik a különböző megvilágítási viszonyokhoz. Az alkalmazkodás ideje viszont nagymértékben változik. Sötétből világosba érve néhány másodperc alatt visszanyerjük látásunkat, ugyanakkor világosból sötétbe érve az alkalmazkodás 1...2 másodperctől 30 percig is eltarthat.
Ezért, ha világos helyiségből indulunk éjszaka útra, akkor elindulás előtt 3...5 percet tartózkodjunk sötétben, hogy szemünk alkalmazkodni tudjon a fényviszonyokhoz.
Ha útközben ér bennünket a szürkület, szinte észre sem vesszük, de a láthatóság rohamosan csökken. Nagy veszélyt jelent, ha ilyenkor nem mérsékeljük a sebességünket.
A távolsági fényszórót csak lakott területen kívül használhatjuk, de itt is tompított fényre kell átkapcsolnunk, ha a közlekedés többi résztvevőjét zavarnánk. A fényszóró helyes használatát a 3-61. ábra szemlélteti.
Mindenkor olyan sebességgel közlekedjünk, hogy fényszórónk a teljes féktávolságot bevilágítsa! Ha a szembejövő forgalom miatt letompítjuk országúti (távolsági) fényszóróinkat, sebességünket is a megváltozott látótávolságnak megfelelően kell csökkentenünk, általában 35...45 km/h értékre, hogy az úttesten levő minden veszélyt el tudjuk kerülni.
Ha a szembejövő jármű nem tompítja a fényszóróját, vagy a fényszóró fénye túlságosan magasra világít, csökkentsük a sebességünket, szükség esetén álljunk meg, és csak akkor induljunk tovább, ha visszanyertük a látásunkat.
Időben tompítsuk távolsági fényszórónkat, ha szemből jármű közeledik! Ha a szembejövő járművek vezetői jelzik, hogy tompított fényszórónk vakítja őket, ellenőrizzük a fényszóró beállítását.
Ha az előttünk haladó járművet utolértük, tompítsuk fényszórónkat, mert a visszapillantó tükrön keresztül vakítanánk annak vezetőjét. Előzéskor csak akkor kapcsoljuk ismét a távolsági fényt, ha az előzendő jármű elejével egy vonalban vagyunk. Ha viszont bennünket előznek, ilyenkor mi is kapcsoljunk tompított fényre, hogy az elénk kerülő járművezetőt ne vakítsuk el.
Országúton fénnyel szemben haladva mindig az úttest jobb oldalát figyeljük, így csökken az elvakítás.
Ha éjszakai vezetéskor álmosságot vagy fáradtságot érzünk, rövid időre álljunk meg, sétáljunk, torná77unk vagy mosakodjunk meg. Az élénkítőszerek (kávé stb.) csak rövid időre élénkítenek fel, és kis idő múlva még fáradtabbak leszünk. Ha tehetjük, szakítsuk meg utunkat, és aludjunk néhány órát.

Az eső és a köd nagymértékben rontja a látási viszonyokat, de a tompított fényszóró segít észrevetetni a motorost.

Oldalkocsis és utánfutós motorkerékpár vezetése
Az oldalkocsi nagyon igénybe veszi a motorkerékpárt, és csak megfelelő műszaki előkészítés után szerelhető fel (3-62. ábra). Az oldalkocsit általában a motorkerékpár jobb oldalára szerelik. Vezetését is külön meg kell tanulni. A jó szólómotoros néhány órás gyakorlással elsajátíthatja az oldalkocsis motorkerékpár vezetésének alapjait.
Forgalommentes helyen kezdjen el gyakorolni. Először körözzön balra, ami minden nehézség nélkül sikerülni fog. Ezután körözzön jobbra. Kezdetben nagy ívet és kis sebességet válasszon, majd növelje a sebességet mindaddig, amíg az oldalkocsi emelkedni nem kezd.
Ekkor a kormány hirtelen balra fordításával az emelkedés megszüntethető.
Arról azonban nem szabad megfeledkezni, hogy az országúton nagy sebességgel haladó motorosnak aligha van helye hirtelen balra kormányozni, hiszen ott szembejövő forgalom is van (3-63. ábra). Ezért nagyon pontosan meg kell tanulni, hol van az emelkedés határa.
Nehezíti a helyzetet, hogy ez függ a motorkerékpár sebességén és a kanyar ívén kívül az oldalkocsi terhelésétől is.
Gyakorlás közben szűkítse a kört, majd gyakorolja egymás után a jobb és a bal kanyart, először üres oldalkocsival, majd utassal is.
Egyenes úton való gyorsításkor - mivel az oldalkocsi kereke nincs hajtva - az oldalkocsi igyekszik lemaradni, a motor jobbra húz (3-64. ábra).
Fékezéskor - ha az oldalkocsi kereke nincs fékezve - az oldalkocsi balra tolja a motorkerékpárt (3-65. ábra).
Ezt a jelenséget felhasználhatjuk kanyarodáskor is. Jobb kanyar előtti kis fékezés után adjunk gázt, így ez a gyorsítás szinte a kanyarba kényszeríti a járművet. Ez már a motorozás magasiskolája. Nagyon kell ügyelni a gá77al, mert a kelleténél nagyobb sebesség esetén könnyen felborul a motorkerékpár.
Bal kanyarban, fékezéskor az oldalkocsi előrelendül, és ez elősegíti a kanyarodást. A négyütemű motorkerékpárt nem kell a kanyar előtt fékezni, elég a gyors gázelvétel, mert a motorfék a szükséges mértékben elősegíti a kanyarodást.
A motorkerékpárra egy csuklós kapcsolószerkezet segítségével kapcsoljuk az utánfutót, amely az utánfutó kanyarodását lehetővé teszi (3-66. ábra).
Nehézséget okozhat, hogy a motornak kell az utánfutót is egyensúlyoznia, és kanyarban az utánfutó kígyózó mozgást végezhet. Fékezéskor az utánfutó tolja a motorkerékpárt, és ha síkos az út, oldalra csúszhat.

Utasszállítás
A társas kirándulásokon, utazáskor gyakran szeretnénk utast is magunkkal vinni. (Kezdő vezetői engedéllyel utas nem szállítható!) Ismerjük meg a biztonságos utasszállítás legfontosabb szabályait.
A mögöttünk ülő utas megváltoztatja járművünk rugózását, súlypontját, ezért az állítható hátsó rugóstagot (teleszkópot) a terhelés függvényében állítsuk be.
Ha utasként utazunk, akkor mielőtt felülnénk a vezető mögé, ellenőrizzük a lábtartókat és a kapaszkodót. Lehetőleg minél előbbre helyezkedjünk el az ülésen, hogy szinte egy tömeget alkossunk a vezetővel. Mindkét lábunk legyen a lábtartón (3-67. ábra).
Az utas akkor segíti legjobban a vezetőt, ha pontosan követi mozdulatait. A gyakorlott utas fogja a nyereg fogantyúját, esetleg a vezető derekát, és combjával szorítja a motorkerékpárt. Nagyon fontos, hogy az utas ne akarjon "önállóan motorozni", ne .,segítsen" a vezetőnek, ne "lógjon" be a kanyarba. Minden önálló tevékenység veszélyeztetheti a vezetés biztonságát és a jármű egyensúlyát. Minden egyéni akció, pl. lábletevés, felállás a lábtartón súlyos balesetet okozhat.